Cselló

Gordonka

Cselló, violoncello.

A vonós hangszerek családjában, a hegedű formájú vonós hangszerek basszushangszere, melynek négy húrja C G d a-ra van hangolva. A 16. században kezdték építeni, (Gasparo da Salo, Maggini, Amati) de kezdetben nem versenyezhetett a sokkalta népszerűbb gambával.

A hangszer kezdetben valamivel nagyobb volt mai típusánál, végleges, klasszikus alakját, méreteit Stradivari alakította ki 1710 körül. A támasztóláb használata csak 1860 körül vált szokásossá.

A gordonka nemcsak a szimfonikus zenekarban s a kamarazenei művekben játszik nagy szerepet, hanem mint szólóhangszer, a hegedű után a legtökéletesebb, legdallamosabb. Kiváltképpen alkalmas a bel-cantro-ra, de virtuóz futamokra, kettősfogásokra, arpeggiokra és ugrásokra is megfelel. Irodalma a zongora, az orgona s a hegedű után a leggazdagabb.

Régibb időben legnagyobb mesterei voltak: Boccherini, Cervetto, Duport, Levasseur, későbben: Romberg, Merk, Batta, Menter, Servais, Piatti stb. Korunk gordonkaművészei: Davidoww, Grützmacher, Gottermann, Popper, de Swert, Hilpert, Friss Antal, Perényi Miklós, Mező László …