Iskolatörténet

Ha szeretné a zeneiskola történetét még részletesebben elolvasni, kattintson ide a dokumentum letöltéséhez.

A hangszer és énektanítás egyidős a közoktatással, évszázados hagyományokra tekint vissza. Hazánkban a XX. század elején néhány zeneakadémiát végzett kiváló művésztanár – budapesti és vidéki városokban – iskolateremtő tevékenységet folytatott.
Az első írásos dokumentum Sztojanovits Jenő nevéhez fűződik, aki – mint fővárosi énekoktatási felügyelő – az iskolai zenetanítás megszervezését helyezte előtérbe. Hangsúlyozta: „Az egész országnak van egy felsőbb zeneiskolája, a Magyar Királyi Zeneakadémia. Mikor megszervezték, fényes tetőt csináltak egy nem létező épülethez, egyszerűen elfelejtették megcsinálni az alapot, az első és második emeletet, más szóval: végén kezdték el a dolgot.”
A Zeneakadémiát Liszt Ferenc alapította 1875-ben, úgy hogy a “gúla” alapjai, az alapozó zeneoktatás intézményei még hiányoztak.
A kezdeti magánoktatást 1945 után a zeneoktatói munkaközösségek, majd azokat fokozatosan háttérbe szorítva, központilag szervezett zeneiskolák váltották fel. /1951-ig, a teljeskörű államosításig, amikor Magyarországon 13-15 városi zeneiskola muködött./
Ebben az időszakban Jászberény zenei élete igen színes képet mutat. Sikeresen működik a Palotásy Dalkör, a Gimnázium Zenekara. Hangszeres oktatás folyik a Tanítóképzőben, emellett jelentős az egyházi keretek között folyó oktatás is. Ezt az oktatást jól egészítette ki néhány elismert magántanár tevékenysége.
A jelentkező igények kielégítésére – s talán az országos példáknak is köszönhetően – egyre inkább szükségessé vált az iskolai keretek között történő oktatás fejlesztése. Ennek első lépéseként 1957 szeptemberében ének-zenei tagozatú általános iskolai osztály indult Jászberényben is.
1958-ban kezdeményezi a Városi Tanács Művelődési Osztálya a zeneiskola megalakítását. A szorgos építőmunka, a lelkes támogatók segítsége meghozza gyümölcsét. 1958. augusztus 25-én felavatják a város zeneiskoláját. Az intézmény igazgatója
Bakki József, a város elismert, kiváló zenepedagógusa lett. Az ő személyisége, munkája meghatározó volt az iskola sikeres létrejöttében. Intézményünk ma is az akkori épületben működik, ami nem zeneoktatási célra épült, ám a többszöri átalakításnak, hangszigetelésnek köszönhetően alkalmas a hangszeres képzésre. 1967-ben bekövetkezett haláláig állt az iskola élén. /Emlékét a zeneiskola épületében elhelyezett dombormű őrzi. /
A Palotásy János nevét felvevő intézmény gyorsan beilleszkedett a város kulturális életébe.

Bakki József halála után a következő igazgatók vezetik az iskolát:
1967- Tukora Jánosné, 1968- Bálint Ákos, 1970- Papp László, 1977- Csák Józsefné, 1977- Czeglédi Zoltán, 1986- Telek Károlyné, 1991- Tímár Gábor
A Palotásy János Zeneiskola nevelőtestülete a hagyományokat tiszteletben tartva, azokra építve formálja az iskola jelenlegi életét és tervezi a jövőt. Azt a jövőt, melyet egyre inkább meghatároz a változó világ, a társadalmi elvárások.
A Palotásy János Zeneiskola tevékenysége, eredményei bizonyítják, hogy az intézmény képes az alkalmazkodásra, képes kiszolgálni a városban a zenetanulás iránt érdeklődő gyermekek és szüleik igényeit.
A Palotásy János Zeneiskolában, mint alapfokú művészetoktatási intézményben kizárólag csak a zeneművészeti ágban folyik oktatás.
Töretlen fejlődéssel érte el iskolánk mai létszámát,. 22 tanár 300 növendéket tanít 14 hangszeren, 5 tanszakon.
Iskolánk volt növendékei közül számos művész vívott ki országos, európai rangot és hírnevet: Gál Tamás Liszt-díjas karmester; Gál Zoltán brácsaművész, a Keller vonósnégyes tagja; Halmai Katalin a bécsi Operaház magánénekese, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára; Gulyás István zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára.
A kiemelkedő művészeken kívül az ország számos zeneiskolájában, általános és középiskolájában tanítanak, több zenekarban játszanak egykori tanulóink.